Erkel Ferenc  
 

Erkel Ferenc

Erkel Ferenc - „a magyar opera úttörője", zeneszerző, karmester, zongoraművész, pedagó-gus, a 19. sz. magyar zenéjének egyik legjelentő-sebb mestere, *1,810. XI. 7. Gyula (Békés), f 1893. VI. 15. Bp. - A családi hagyomány szerint az ~-nemzetség hollandi eredetű; az újabb kutatások ezt kétségbe vonják. Scherer F. szerint az ~ név Felső-Baden területére, közelebbről Freiburg városára utal, ahonnan egy változatát 1565-ből ismerjük. Kemény L. viszont kimutatta, hogy Pozsonyban már 1440 táján éltek Erkelek, akik többnyire földműveléssel foglalkoztak, de akadt köztük korcsmáros, kereskedő, iparos és muzsikus is. ~ szintén muzsikus-dinasztia sarja. Dédapja, a pozsonyi Erkel Vilmos, nagyatyja, id. Erkel József (1757-1830), atyja, ifj. Erkel József (1787-1855): mindhárom képzett és (legalább élete egy részében) hivatásos zenész volt. Id. Erkel József 1806 a Wenckheim grófok szolgálatába lépett; családjával ekkor költözött Pozsonyból Gyulára, ahol a „kastély gondvise-lője"-ként tevékenykedett, részt vett a grófi udvar zenei eseményeiben és magántanítással is foglal-kozott. Ifj. Erkel József 1806-1841 a németgyulai iskola tanítója, egyszersmind a magyargyulai plébániatemplom regens chorija volt. 1808. V. 2. nőül vette Ruttkay Klára Teréziát. Házasságukból tíz gyermek (nyolc fiú és két leány) született; köztük Ferenc volt a második gyepnek s a leg-idősebb fiú. Iskolai tanulmányait a németgyulai elemiben, majd a magyargyulai főelemiben kezdte; aztán (Ábrányi feltevése szerint) egy ideig Nagy-váradon folytatta (ez utóbbi állítás még bizonyí-tásra szorul). Tény az, hogy középiskoláit 1822-25 Pozsonyban, a bencés gimnáziumban végezte. - Zenei tanulmányait még Gyulán kezdte; első mestere atyja lehetett. 10 é. k. állítólag már orgo-nált „s hiba nélkül kísérte a miséket". Egyes források szerint egy évvel utóbb zongoristaként is bemutatkozott a gyulai nyilvánosság előtt. Mint kottalapozó részt vett Rosty Albert Békés megyei főjegyző házi zeneestéin, amelyeknek egyik közreműködője Wagner József volt, a későbbi pesti muzsikus és hangjegykiadó pályájának alakulásában utóbb mind Rosty, mind Wagner J. fontos szerepet játszott). -Pozsonyban ~ nagy tudású zenei mesterre lelt Klein Henrik ( ~ o.) személyében. Ábrányi sze-rint Pozsonyban Turányi Károly, Mosonyi mes-tere tanította (ez azonban máig bizonyítatlan). Pozsonyból való ~ első, cím szerint ismert műve, egy zkar-kís. Litánia (kottája nem maradt ránk).
17-18 é. k. (1827-28) Kolozsvárra került, s ott zongoratanárként ténykedett. Érett zgmű-vészként is itt lépett először a nyilvánosság elé; majd uo. egy műkedvelő zenekar karnagya lett. Megismerkedett Brassai Sámuellal, az „utolsó magyar polihisztor"-rai (1800-1897), aki érdek-lődését a magyar zene ügyére terelte; az ő biztatására írta Magyar ábránd c. zgművét. 1834 elején tartotta búcsúhangversenyét Kolozsvárott. Ábrányi szerint 1834 néhány hónapig Nagyváradon tartózkodott s egy ideig őt is tanította. A pesti közönségnek 1834. V. 4 mutatkozott be a Nem-zeti Kaszinóban rendezett zgkoncertjén. Rövid időre Steinlein-Saalenstein grófné Ipolyság mel-letti (szemerédi) kúriáján vállalt zgtanítói állást (hasonló körülivények közt került ugyanide 1840 Robert Volkmann). 1835 tavaszán a budai Magyar Színjátszó Társaság karmestere lett; -ezzel kezdődött fél évszázadnál hosszabb színházi muzsikusi pályája (régebbi életrajzoknak azt az állítását, mintha ~ már Kolozsvárott színházi karnagyként működött volna, egyetlen hiteles adat sem támogatja). 1836-37 a pesti Városi (német) Színház másodkarnagya. E ténykedésével kapcsolatban egyetlen komp. emlék maradt fenn: Alpenunschuld c., (vlsz. egy német színműhöz komp.) betétdala, J. N. Vogt szövegére.
Pozsony, Kolozsvár, Pest-Buda: e városok dön-tő hatással voltak ~ egyéniségének kialakulására. Pozsonyban a klasszikus zenei alapműveltséget sajátította el; Kolozsvárott előadóművészként lépett a közönség elé s ott irányult figyelme a magyar zene ügyére; Pest-Budán pedig több éves színházi gyakorlatra tett szert. A hosszas küz-delmek után 1837. aug. 22-én megnyílt (eleinte Pesti Magyar Színháznak nevezett) Nemzeti Színház keresve sem találhatott volna alkalmasabb zenei vezetőt ~ vél, akit 1838. I. 17. a Gyuláról időközben Pestre került Rosty Albert daljátéki felügyelő javaslatára első karmesteri minőségben a színházhoz szerződtettek. Szerződési feltételei-ben ~ kiköti magának a zenekari tagok felvételi és elbocsátási jogát; leszögezi, hogy a karénekesek s a másodkarm. az ő fennhatósága alá tartoznak; tanácsadói szerepet kíván az énekesek szerződte-tésében; a szereposztás jogát magának s az opera-rendezőnek tartja fenn; javadalmazásként havi száz forintot, évi egy jutalomjátékot s előadáson-ként két földszinti szabadjegyet kíván. - Új állásában átszervezi és kibővíti a zenekart; 1840-ben már 33-35 főnyi muzsikusgárda áll rendelkezésére. Az operai műsor összeállításában eleinte a német színház példáját követi, utóbb egyre inkább eltér attól. Évek munkájával meg-teremti az önálló repertoárt, s lerakja az európai színvonalú magyar operakultúra alapjait. Zsz: i minőségben első ismert munkája a NSz számára Mercadante Eskü c. operájának meghangszerelése a zgkiv. nyomán (1839). - Színházi tevékenysé-gével egyidejűlég sokoldalú munkása Pest-Buda zenei életének: 1835. IV. 26. zkari kis. Zongorázza Moscheles Alexander-Marsck-változatait; V. 31. Oury angol hegedűművészt, VI. 7. Dérynét kíséri zongorán. Ő mutatta be Magyarországon (1835. XI. 1.) Chopin e-moll zgv: ét. XI.2. Hummel variációit játssza, 1836. III. 27. Thalberg f-moll zgv: ét. 1837. II. 26. (Vieuxtemps-nal) magyar dallamok nyomán írt Duo Brillant-ját (ez utóbbi első nyomt. megjelent műve; címlapján ugyan a francia hegen. neve is szerepel szerzőként, de vlsz. csupán a saját szólamát revideálta). 1838 X. 4. Jansa hegen. koncertjén működött közre; 1839. III. 31. „az erdélyi Rákóczy dal thémájára" szerzett fantáziáját zongorázta a NSz-ban Menter József hgv.-én, majd ennek ápr. 5-i búcsúhgv.-én együtt szólaltatták meg ~ gka-zg: változatait Bartay András Csel c. operájának toborzó-dal-lamára. 1839. V. 14. fellépett Ole Bull hegen. hv.-én, XIL 21. egy további színházi koncerten. Ebből az időből való még Albumblatt c. kiadat-lan szerzeménye (1839) és Rákóczi-induló-átíra-ta („Emlékül Liszt Ferenczre", 1840) . - 1840-től a Pest-Budai Hangászegyesület hangversenyeinek is (több 'kevesebb rendszerességgel) egyik kar-mestere; 1841. V. 30. ő vezényelte Mendelssohn Paulus c. oratóriumának magyar nyelvű bemu-tatóját a NSz-ban. Ez irányú tevékenységével megalapozta későbbi, a Filharm. Társaságot irányító munkásságát. 1840. aug. 8. saját vezénylésével a magyar színházban (melyet attól a naptól hívnak Nemzeti Színháznak) bemutatásra került első operája, a (Dugonics András drámája nyomán, Egressy Béni szö-vegére írt) kétfele. Bátori Mária. Ebben a magyar történelmi környezetben játszódó, ide-genből átültetett, költött történetű operában sok még az átvett német-olasz tradicionális elem: románc, induló, bordal, vadászkar, eskü, bosszú-jelenet stb., részben a hozzájuk tartozó hagyomá-nyos formai megoldással, - de feltűnik már a későbbi Erkel-operák számos eredeti vonása is (zeneileg: magyaros motivika alkalmazása, első-sorban bizonyos hangszeres részeknél; témailag: a királyi udvar ellenes, „ellenzéki" hang). Az opera általában kedvező fogadtatásra talált; a kritika egyhangúlag elismerte, hogy magyar opera-kísérlet ily magas művészi fokon korábban nem látott még napvilágot. Az opera utólag (1841) készült nyitánya a magyar szimf. zene maradandó értékű úttörő kísérletei közül való. -1841. IX. 6. bemutatták ~ Teleki László gróf Kegyenc c. szomorújátékához írott kísérőzenéjét. 1843. V. 30. előadták Százat-zenéjét (mely a Szózat-pályázaton azért nem vehetett részt, mert szerzője tagfa volt a bírálóbizottságnak). - 1844. I. 27-én bemuta-tásra került fiatalkori főműve: Hunyadi László c. 4 felv. operája, Tóth Lőrinc drámája nyomán, Egressy Béni szövegki3nyvére. Az opera nemcsak történelmi aktualitásával ragadta magával a reformkori Pest közönségét, hanem fejlett drámai építkezésével, sokrétű jellemformálásával, zené-jének-egyre szervesebb magyarságával is. Ez a jórészt hangszeres (verbunkos) eredetű magyar hangvétel itt is még főként a zenekari szövetben jelenik meg (nyitány [1845], bevonulási- és gyász-induló, csárdás, hattyúdal, „Hunyadi-motívum"), de jelentós szerepet kap a vokális részeknél is (tiara Mária áriája amolyan magyarba oltott Donizetti-ária; az 1850 La Grange Anna számára komponált betét: olasz technikai készséget igénylő magyar ária), nemcsak az áriákban, hanem a kórusokban, sót a recitativókban is. Feltűnő ~ fejlett finálé-építő technikája s az, hogy helyenként vezérmotívumszerű visszatérő képleteket alkalmaz. - Szintén 1844 írta meg a magyar Himnusz zenéjét (Kölcsey versére). Ez az év más szempontból is jelentős: ekkor kezdődik népdalokat is felhasználó népszínmá-kísér8-zenéinek sora (Ney Ferenc: A kalandor, 1844. II. 24.; Szigligeti Ede: Két pisztoly, 1844. III. 9.; Szigligeti: Zsidó, 1844. VII. 27.; Szigligeti: Debreceni püspök, 1845. I. 4.; Szigligeti: A rab, 1845. VI. 2.; Szigligeti: Egy szekrény rejtelme, 1846. B. 28.; továbbá egy dallam [Késő ősznek hideg szele] Tóth Ede A tolonc c. népszínművéhez [1876. V. 26.], amelynek zenéjét Erkel Gyula állította öss2e). 1844. VIII. 22. ~ hangszerelésé-ben hangzott el Jankó Mihály kísérőzenéje Kovács Pál Nemesek hadnagya c. drámájához. A Hunyadi László utáni évek egyéb kompozíciós terméke: Capriccio zongorára (1844), Kóri kördal (Garay János versére, 1844), Eredeti magyar, zongorára (1844), Atíj' einer ~ Ungarhaide (dal J. N. Vogl versére, 1844 [7]; utóbb a Sarolta c. operában Gyula I. felv.-ball áriája), Kar Ének Pestalozzi Emlékünnepére (1846), Elegie-Le Carneval de Venise (H. W. Erest hegedű-darabjainak zgátirata; 1847 v. korábban), Nemzeti dal (Egressy B. és Szerdahelyi J. művének hangszerelése, 1848).
A szabadságharc bukása után kompozíciós termése egy időre elapadt. 1852-ből való két szer-zeménye: Marche hongroises [!] zongorára, továbbá egy „néphimnusz", J. L. Deinhardstein költeményére. - ~ szenvedélyes és nemzetközi-leg is elismert sakkjátékos volt, hosszú ideig a Pesti Sakkőr elnöke. Ilyen irányú tudását egy fzben mint szfnházi szerző is kamatoztatta: a NSz-óan 1853. II. 2. bemutattak egy (biz. voná-saiban Sztravinszkijra előremutató) érdekes kísér-letet, a Sakkjáték c. pantomimot, „Erkel és Szén [korának másik híres magyar sakkozója] szerze-ménye szerint". 1855. XII. 29. színre került Degré Alajos Salvator Rosa c. melodrámája. Kísérőzenéjét Erkel, Doppler Ferenc és Károly írták. Ez az első példa arra, hogy a lassan kom-ponáló Erkel valamely műve végső kidolgozásában igénybe vette más zenész közreműködését. Somfai L. legutóbbi (1960-61) kutatásai szerint az ilyen „közreműködés" (elsősorban fiaié) az évek során mind terjedelemben, mind jelentőségben egyre növekszik. - 1857. V. 6. (Erzsébet császárné első magyarországi útja alkalmából) a NSz bemutatott egy Erzsébet c. üdvözlő operát, Czanyuga József szövegkönyvére. Zenéjét megint hárman írták: az I. felvonást Doppler Ferenc, a IL-ét Erkel (részben Doppler F. hangszerelői közreműk.), a IIL-ét (a testvérétől való Fegyver-táncon kívül) Doppler Károly; a II. felv.-ba Erkel beleillesztette 1852-es Magyar indulóját. -Az évtized jelentős magyar zenei eseményei közé tartozik a Filharmóniai Társaság megalakulása, Erkel vezetésével. 1853. XI. 20.án adták első bérleti hangversenyüket a Nemzeti Múzeum dísztermében: a műsoron Beethoven V1I. szim-fóniája, Mozart, Mendelssohn és Meyerbeer művei szerepeltek. Az évek során ~ 61 ízben vezényelte a Filharmonikusokat; 4 alkalommal zgmként is fellépett (mindkét minőségben 1890. XI. 7-én, 80. születésnapján szerepelt utoljára).
Az 1850-es években komponálta egyik főmű-vének, a 3 felv. Bánk bán-nak zömét (Katona József tragédiája nyomán, Egressy Béni szöveg-könyvére). Az egykorú sajtóközlések szerint állí-tólag már közvetlenül a Hunyadi László bemuta-tása után hozzáfogott a Bánk bán megzenésítésé-hez. Hogy a mű 1852-re teljesen készen állt volna: ez a régebbi ~-irodalom misztifikációi közé tar-tozik; ellene mond az a tény, hogy egyik rész-letének komp. vázlata 1860-as keltezéssel maradt ránk, - a hangszerelés munkája pedig (sk. be-jegyzése szerint) 1860. X. 30-án fejeződött be! A mű bemutatója 1861. III. 9-én volt a NSz-óan, a szerző vezényletével. A solferinói osztrák vereséget követően újjáéledő magyar nemzeti szellem diadala volt ez a bemutató. Zenei tekin-tetben Erkel a Hunyadi óta tovább jutott a magyar anyagból épülő nagyjelenet konstruálá-sában, a zenei jellemfestés finomságában és fokozódó magyarságában. Mint egy újabban elő-került sk. feljegyzése bizonyítja, Erkel nem szán-dékozott tisztán magyar elemekből álló operát írni (ezt az igényt, valamivel később, Mosorryi Mihály vetette fel elsőként); a zeneszerző maga többféle stílusréteget különböztet meg a Bánk bánban. Említ többek közt „antik"-stflt (beveze-tés), „contrapunktisch" és „brillant" stílt; Ottó és Melinda kettősét francia és olasz stílusúnak tartja, az I. felv. Desz-dúr kettősét „Garibaldi" stílusúnak. Kifejezetten magyar stílusúként csupán az I. felv. nyitókórusát, Bánk I. felv: beli kabalet-táját, a balett befejező részét, Bánk II. felv: beli „Hol van, hol szép homlokod liliom virága" kezdetű áriáját és a II. felv. 2. képének ima-jelenetét jelöli meg. A Bánk bán egyébként az első opera, melynek zenekarában helyet kap a cimbalom. A művet 1940 óta Rékai Nándor, Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán átdolgozásá-ban játssza az Operaház A Bánk bánnal ~ életében véget ér a nagy sikerek időszaka. Ennek több oka van: az egyik kétségkívül, hogy a „reformkori" Erkel továbbra is a régi „közösségi" hangot üti meg, amely a kiegyezés körüli s utáni években nem talál meg-felelő visszhangra. A másik ok: Egressy B. halála után nem lel hasonló képességű librettistára; ké-sőbbi műveinek kivétel nélkül ártalmára vannak a nem megfelelő szövegkönyvek. A harma-dik ok zenei természetű. ~ egyre inkább távo-lodik korábbi, népszerű „zártszámos" operaesz-ményétől, a „végigkomponált", deklamatív, kor-szerűbb operaforma felé - ez utóbbit azonban a pesti közönség még csak kevéssé ismeri. Két, tör-ténelmi környezetben játszódó, vígoperai elemekre épülő művében (Sarolta, Czanyuga József szöveg-könyvére, 1862. VI. 26; Névtelen hősök, Tóth Ede librettójára, 1880. XI. 30.), föltehetőleg Mosonyi hatására, előtérbe kerül a „tisztán magyar zene" igénye. E két mű újabb közeledést jelent részint a hangszeres verbunkos-hagyományhoz, részint a népies műdal-stílushoz. Dózsa György c. 5. felv. operájában (Jókai Mór szomorújátéka nyomán, Szigligeti Ede szövegkönyvére; bem. 1867. IV. 6.) és a 4 felv. Brankovics Györgyben (Obernyik Károly drámája nyomán, Ormai Ferenc és Odry Lehel szövegkönyvére, bem. 1874. V. 20.) további jelentős kísérleteket folytat a magyar operai deklamácib, a magyar kórusdráma meg-teremtésére (a Brankovics zenéjét prózalibrettóra írja). Kísérletezik Wagner egyes eredményeinek a magyar operai nyelvbe való átültetésével s (különösen a Brankovicsban) balkáni folklór-elemeknek is helyt ad. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy az utóbb említett operáknál (amint ezt Somjai László újabb kéziratvizsgálatai-ból tudjuk) egyre jelentősebbé válik az apjuk segítségére siető Erkel-fiúk (különösen Gyula) közreműködése, s feltehető, hogy a Wagner- elemek feltűnte bizonyos mértékig ezzel is magya-rázható. - A Dózsa bemutatójának évéből való Erkel Magyar cantate c. szerzeménye, mely az 1867-es koronázás alkalmából került bemuta-tásra(jún. 11).Ugyanabban az évben Aradon meg-alakul az Országos Daláregyesület, mely ~ t országos karnagyává választja (1881-ig marad e tisztségben, attól kezdve haláláig tb. karnagy). Új megbízatásával kapcsolatos több kórusműve: Dalárinduló (1872), A magyarok istene (vegyes kar Petőfi szövegére, 1881; egy 1863 írt, 1880 megj. dal átdolgozása), Magyar királyhimnusz (Jókai Mór költ. 1892), Elvennélek én, csak adnának (fkar 2 Petőfi-versre, bem. 1892, 8 cimbalom kís.). További karművei: Buzgó kebellel (Gönclőcs Benedek szöv. 1875), Gyászkar (1876?). - 1873. III. 29-én ~ t, aki akkor már több éve a NSz főzeneigazgatója, ideiglenes igazgatóvá nevezték ki (Szigligeti Edével együtt, aki az adminisztratív és drámai szak élére került, ~ pedig az operai vezetője). 1874 febr. lemond e tisztéről, de illet-ményének megtartásával „életfogytig" a NSz (ill. 1884-től az Operaház) főzeneigazgatója ma-rad. 1875 Liszt elnökletével létrejön Budapesten a Zeneakadémia, melynek ~ igazgatója és zon-goratanára lett, 1886-os nyugalombavonulásáig. Utolsó operája, az István király, amelyet eredeti-leg az 1884 megnyílt Operaház nyitódarabjául szánt (4 felv., szövegét Dobsa Lajos tragédiája nyomán Váradi Antal írta), 1885. III. 14. került bemutatásra. ~ vázlatai alapján ennek partitú-ráját csaknem teljes mértékben Erkel Gyula készítette el. Az ő írásában maradt fenn az 1887. IX. 23. bemutatott Ünnepi nyitány vezérkönyve is; ezt ~ a NSz fennállásának félszázados ünnep-ségére komponálta. Állítólag ~ hagyatékában maradt egy további nagyobbszabású műve: a Kemény Simon [Immetullah?] c. 3 felv. opera Jókai Mór szövegkönyvére. Kézirata máig nem került elő; nyomtatásban egyetlen részlete jelent meg 1887-ben. 1888 dec.-ében fényes külsőségek közt emlékeztek meg Erkel 50 éves karnagyi jubileumáról. 1889 (az 1867 adományozott Ferenc József-rend lovagkeresztje mellé) III. oszt. Vaskorona-renddel tüntették ki. 1890. évi hang-versenye után mindinkább visszavonult a nyil-vánosságtól. 83 é. k. hunyt el, általános megbe-csülés közepette, ám voltaképpen anélkül, hogy megérte volna életművének méltó elismerését.
Irod.: Mosonyi Mihály: Bánk bán, Zenészeti Lapok, 1861; ua.: Bánk bán (a zgkiv. ismertetése, uo.); Székely József: E., Pesti Napló 1888. III. 22.; Ábrányi Kornél: Az Orsz. M. Daláregyesület negyedszázados története, 1892; ua.: E. élete és működése, 1895; ua.: Életemből és emlékeimből, 1897; ua.: A magyar zene a 19. században, 1900; Mészáros-d'Isoz: A Filharmóniai Társaság múltja és jelene 1853-1903, 1903; Fabó Bertalan (szerk.): E.-emlékkönyv, 1910; Isoz Kálmán: E., Bpesti Szemle 1910; ua.: Egressy Béni első dalm6-szövegkönyvéről, Zeneközlöny 1911; ua.: Dopp-ler Ferenc levelei E.-hez, 1911; ua.: Kísérletek E. „Hunyadi László" fának párizsi színrehozata-lára, Muzsika 1929; ua.: A Pest-Budai Hangász-egyesület és nyilvános hangversenyei, 1934; Pukánszkyné Kádár Jolán: A pesti és budai német színészet története 1812-1847, 1923; ua.: A Nemzeti Színház százéves története, 1938-1940; Kemény Lajos: Az E.-család pozsonyi származása, Komárom 1933; Csuka Béla: Kilenc évtized a magyar zeneművészet szolgálatában, 1943 ; Major Ervin: E. „Kemény Simon" operája, 1943, a Nemzeti Zenede évkönyvében; ua.: E. műveinek jegyzéke - bibliográfiai kísérlet, Zenei Szemle 1947, II-IlL; Scherer Ferenc E., Gyula, 1944; Maróthy János: E., Új Z. Szemle 1950; ua.: E. opera-dramaturgiája és az opera fejlődésének néhány kérdése, Ztud. Tanulni. H. 1954; ua.: E. útja a „hősi-lírai" operától a kritikai realizmus népi ágáig, Magyar Zene 1960, Ztud. Tan. IX. 1960, németül Studia Musicologica 1961; ua.: E. és zenetörténeti háttere, a MTA I. Oszt. Közl. 1961; Szabolcsi Bence: A XIX. század magyar romantikus zenéje, 1951; Bónis Ferenc: E., 1953, 1954; ua.: Adalék E. műveinek bibliográ-fiájához, Muzsika 1960; ua.: Mosonyi Mihály, 1960; ua.: G. Mahler 4 levele E: hez, Magyar Zene 1960, németül Studia Mus. 1961; Somogyi Vilmos: E. „Szózat"-a, Új Z. Szemle 1953; Várnai Péter: E. „Köri kördal"-a, uo.; Barna István: E. első operái az egykorú sajtó tükrében, Ztud. Tanulni. II. 1954; ua.: E. nagy művei és a kritika, uo. IV., 1955; Falvy Zoltán: Adalék E. „Magyar Cantate" c, művéhez, Új Z. Szemle 1954; ua.: A Himnusz kézirata, Muzsika 1960; Nagy-Várnai: Bánk bán az operaszínpadon, Bp. 1960. Lakatos István: E. „Magyar Cantate"-ja, Új Z. Szemle 1954; ua. és V. Cosma: E. élete és munkássága, mint összekötő kapocs a magyar és román zenekultúra között. Ztud. Tan. II. 1954; Ujfalussy J.: A „Hunyadi László" és irodalmi előzményei, Ztud. Tan. H. 1954; ua.: E. és szöveg-könyvei, Muzsika, 1960; László Zs.: E. élete ké-pekben, 1956; Szerdahelyi L: E., Gyula 1960; Somfai L.: Erkel „zeneszerzői műhely"?, Muzsika 1960; ua.: Az E.-kéziratok problémái, IX. 1961; Losonczi Á.: A két Bánk bán, 1961. Legány D.: A magyar zene krónikája, Bp. 1962. B6F





[Fõoldal] [Koncertnaptár] [Zeneszerzõk] [Zenekarok] [Mûvek] [Lexikon]

(c)2000. Készítette és karbantartja az eRise.
Kapcsolatfelvétel e-mail: info@classica.hu.